Kedves Rajongóim!

Halihó

Na, bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem, csak macerás ez a dolog mostanában, a Lány nagyon sokat dolgozik, azért nem ér rá írni helyettem, a Harsány meg állandóan tanul, azért nem. Valamelyik este elkezdtem írni nektek:
űfmmmm gfff éááááááááfvaőfglóaeaébfc  dfüew46fvá

Idáig jutottam, amikor bejött a Harsány, és azt mondta, inkább folytatja ő helyettem. Hát már épp itt volt az ideje, mondtam is neki.

Már egész jól megszoktam a Harsánynál. Tudok már közlekedni a lakásban, csak néha megyek neki valaminek. Azt hiszem, a Szagos, Csörgős, meg a Szeles elköltöztek. Legalábbis már nagyon régen hallottam felőlük. Eleinte itt voltak, az biztos, mert állandóan belemásztak a kajámba. De már nem találkozom velük. Lehet, hogy nem szerették a Harsányt. Nem tudom. Nem baj, legalább nem kell velük osztozni a kaján. Én megkedveltem ezt a Harsányt. Néha tényleg harsány, főleg, amikor valamit a füléhez tesz, azt mondja, halló, és utána sokat beszél. És szokott közben nevetni is, nagyon hangosan. Meg néha olyan nyerítő hangokat ad ki. Lehet, hogy egy ló is lakik velünk?

Néha azt mondja, hogy kövér vagyok. De ez nem igaz. Mostanában tényleg több időbe telik  megfürdenem, na de ez azért van, mert nőttem, nem azért mert kövér vagyok! Hiába van szemüvege a Harsánynak, azzal se lát jól. Egyébként meg azt mondta, a hasamat szereti a legjobban, szóval ne panaszkodjon, örüljön, hogy nagyobb a hasam, többet lehet simogatni, nem?

Néha átjön a szomszédja, nem tudom, minek, de őt nagyon szeretem. Pedig én alapvetően félek az idegenektől! Mindig odamegyek hozzá egy kis simiért. Például a matektanárját már nem annyira szeretem, mert mindig meg akar velem ismerkedni. Na de ki akar megismerkedni olyan pasival, aki ennyire érdeklődik iránta??

Hopp, kajaosztás van, úgy hallom! Most rohanok, de majd még írok Nektek!

Sziasztok

Szotyi

Költözés

A kocsiban: 

Az új lakésban:

Első lépéseim, laposan:

Elköltöztem!

Nagy események vannak. Szerdán elköltöztem. Azt hittem, megint szurkálni visznek, bár a Lány megígérte, hogy többet nem kell mennem.

Aztán kiderült, hogy csak átköltözünk máshova, ideiglenesen, Szelessel, Szagossal meg Csörgőssel. Egy olyan helyre, ahol nem kell ketrecben lennünk. Azt hittem, visszakerülök az utcára, de a Lány kinevetett, azt mondta, hogy ott hideg van és nem biztonságos.

Ez jobb hely, mint a ketrec. Sokkal nagyobb. Még nem derítettem fel az egészet. A Lány nincs itt, ami azért jó, mert nem kell állandóan félnem, hogy elvisz megint szurkálni. Most egy másik lány gondoskodik rólam, a Harsány. Nagyon hangos, de már kezdem megszokni.

Megengedte, hogy a zuhanytálcában aludjak. Cserébe ducoltam neki és doromboltam kicsit. Ennek nagyon örült. Azt mondta, hogyha szelíd leszek,  könnyebb lesz nekem saját gazdit találni.

Én tudtam...

Még csak azt akartam mondani, hogy a Lány azt mondta: amíg aludtam, megvizsgálták a szememet és már biztos, hogy soha nem fogok látni, kicsit sem, egyik szememmel sem. Már régóta nem látok, nem újdonság, nem is értem, mit volt úgy oda. Pityergős.

Így éreztem magam a műtét után

Műtét és egyebek

Ígéretemhez híven beszámolok hányattatásaimról. A szokásos módon kezdődött, a Lány meg akart fogni. Hiába mutattam a legvérmesebb oldalam, nem adta fel, már nem is csodálkoztam. Megint bekerültem a dobozba, aztán kikötöttünk a büdös házban, ahol egy csomó más állat szagát érzem mindig és most hallottam is őket. Van ott egy madár is, hallom, ahogy tesz-vesz, csivitel. Nem tudom, minek lakik egy madár házban, és egyáltalán, őt nem zavarja ez a büdös? Na mindegy.

Itt aztán  megint lefogtak és megszúrtak, aztán nagyon álmos lettem. Jól el is aludtam és szerencsére már csak itthon ébredtem fel. Nem tudom, mit csináltak velem, de a hasamból valami fonalak lógtak ki és fájt is kicsit, meg az egyik lábamról eltűnt a szőr. Nem voltam túl jól, a Lány békén is hagyott. Másnap is kába voltam, nem volt kedvem semmihez, pedig a Szeles meg a Szagos ott sündörögtek körülöttem. Ezután 5 rémes nap következett. A nappalokkal nem volt baj, de minden vacsoránál a Lány meg akart etetni velem egy tablettát. Ezen többször összekülönböztünk. Eleinte trükkel csinálta, amikor nagyon fújtam, egyszerűen ledugta a torkomba. Utána már okosabb voltam és mindig hátat fordítottam neki, úgy fújtam. Komoly csatákat vívtunk. Volt, hogy megpróbálta a vacsorába eldugni, persze én sem vagyok hülye, nem nyúltam hozzá. Volt, hogy valami pasztában rám kente, hátha lenyalom, de mindig sikerült kiköpnöm. Nagyon utáltam, a Lányt is. Rájöttem, hogy meg kell tőle védenem a ketrecemet. Ez az én területem, nem hagyom, hogy többet piszkáljanak.

Néha azért, amikor a Lány nagyon szomorú volt, akkor megsajnáltam. Egyszer még sírt is. Azt mondta, valami bajom van, ami miatt nem lehet örökbe adni másik cica mellé. Azt  mondta, nem betegség, csak átestem korábban valami vírusfertőzésen és mivel a tesztek buták és nem tudják megmondani, pontosan mi volt az, inkább nem enged más macskák közé. Nagyon szomorú volt, azt mondta, szeretett volna kiengedni a saját cicái mellé, de így nem lehet. Pedig semmi bajom. Mutattam neki, hogy már a fonalak, amik a hasamból kilógtak, azok is lepotyogtak, pedig nem is piszkáltam őket. De ez sem vidította fel. Azt mondta, azért vágták fel a hasam, hogy ne legyenek kölykeim. Ha megkérdezett volna előtte, elmondtam volna neki, hogy egyedül nem lehet kölyköket csinálni, ezt minden macska tudja... igaz, itt van a Szagos, meg a Szeles, de úgy érzem, nem vagyunk egy súlycsoportban, kizárt, hogy bármelyikkel összeálljak... na, a Csörgősről meg ne is beszéljünk. Csörgős kiscicák, pf.....

Válaszok

Hogy nekem  micsoda rajongótáborom lett, amióta nem jártam erre! A Lány mondta, hogy az internet csodákra képes, de azért nem gondoltam, hogy egy ilyen kicsiny macska beszámolóját ennyien olvassák!

Igyekszem válaszolni mindenre!

Kedves István!
Háát, a ropogósat annyira nem szeretem, amióta ilyen finomak a szaftosak. Már a hangjáról tudom, milyen következik; amikor a Lány kinyitja őket, mindnek más a hangja. Tulajdonképpen mindet szeretem; lehet, hogy csak azért nem szeretem annyira a ropogósat, mert az mindig van, a szaftos pedig csak reggel és este, és azt nagyon várom.
Most ugyan voltak a szaftosakkal kisebb problémák pár napig; a Lány valami furcsa ízűt dugdosott beléjük. Volt, hogy porrá őrölte és rászórta, volt, hogy pici darabkákra tördelte és elrejtette a kis húskockák belsejében. Azt hitte, átverhet. De persze nem ettem meg, eszem ágában sem volt, dobhatta ki az egészet! Na ilyenkor csak a ropogósat ettem.
Szerencsére ennek már vége.

Kedves WF!
Nanáhogy voltam orvosnál a második szurira; csak nem gondolod, hogy a Lány kihagyná? :) Azért nem adtam könnyen magam, legalább fél órát küzdött, mire valahogy becselezett az utazókosárba és azt hiszem be is kellett kötni utána a kezét.

Kedves Cicamic!
Én nem tudom, mi az a karácsony. :( Volt néhány nap nemrég, amikor a Lány, meg egy mélyhangú sokat volt itthon, akkor nagyon finomakat ettem, naponta sokszor, de nem annyira szerettem, mert állandóan bejöttek és mindenfélét beszéltek, meg meg akarták fogdosni a hátamat és azt annyira nem szeretem. Meg új lakók is jöttek; Szeles és Csörgős meg Szagos rokonai lehetnek. Nem örülök, hogy ennyien vannak, nehéz már rendet tartani. Ráadásul a Csörgős meg a Szagos szerintem beteg, cafatokban lóg a bőrük, szerintem nem sok van már nekik hátra. Lehet, hogy én is bűnös vagyok ebben, de hát valakinek rendet kell tartani...

Kedves Teca és Mócika!
Szerencsére semmi bajom, nem vagyok beteg, bár volt néhány rossz napom a múlt héten, napokig fájt utána a hasam, de majd ezt elmesélem külön!

Kedves Cica Fan Kata!
Szeretettel várlak bármikor! :) A lánnyal kell időpontot egyeztetni, mert ő nyitja ki az ajtót, én sajnos nem tudom! 06-30/5201297 a száma és hétköznap 10-15 óráig elérhető!

Nyafkamacskának köszi a képekért és videókért!
Nemsokára írok még; sokminden történt még velem. Csomó szomorú dolog, kicsit depis is voltam a hét elejéig, de már kihevertem. A Lány azt ígérte, többet nem macerálnak és jó ideig nem kell orvoshoz mennem!

Fű

Először is BÚÉK Mindenkinek!

Tudom, hogy rég nem adtam hírt magamról, de hát kiszolgáltatott helyzetben vagyok; ha a lány nem ér rá gépelni (ne adj' isten kicsit helyrerakom és fájlalja a kezét), akkor bizony nincs beszámoló.

Hol is kezdjem? rengeteg minden történt velem. Először is egyik napról a másikra kinőtt itt a fű! Ennek nagyon örültem, rég nem éreztem ilyen jó szagot, utoljára otthon, a hegy lábánál...

Sajnos nem mindenhol van fű, csak kis részen és úgy látom, nem is túl strapabíró... de azért jó benne hemperegni. Tulajdonképpen furcsa, mert egyik pillanatról a másikra csak úgy ott termett. Nem kinőtt vagy ilyesmi, hanem reggeli előtt még nem volt ott, reggeli után meg egyszer csak ott volt. Először meg is ijedtem, nem tudtam, mi az, de jól elvertem a biztonság kedvéért.

Orvosnál voltam

Szörnyűség történt néhány napja. Elég csúnyán átvertek. A lány napok óta próbálta elkapni a grabancomat, de mindig én voltam az ügyesebb; egyszer jól össze is karmoltam. Aztán egy idő után nem próbálkozott, azt hittem, megúsztam. Viszont eltűnt a jó kis műanyag mászókám, amiben aludni szoktam és helyette megjelent a szállítódoboz, amiben utazni szoktam.

A szállítódoboz azóta is bent van a ketrecemben, a lány pedig minden alkalommal belerakja az etetőtálat. Nem tudok máshogy enni, csak ha bemászom utána. Egyik nap nem vettem észre, hogy az ajtó is rajta van a dobozon; amikor bent voltam, a lány egyszerűen becsukta mögöttem. És újra fogoly voltam.

Hiába csapkodtam, meg  vertem az ajtót, esélyem sem volt. Szerencsére most a mélyhangú is ott volt, úgyhogy nem utaztunk sokat és végig meleg volt. Már ismerős volt, ahova mentünk és a lány is mondta, hogy orvoshoz megyünk. Megszúrtak jobbról is, balról is. Persze azért nem adtam magam könnyen, a lány alig tudott kihalászni a dobozból, úgy fújtam, meg csapkodtam.

A lány azt mondja, jó, hogy megszúrtak, mert nem leszek majd beteg. Ilyen butaságot még nem is hallottam, attól nem leszek egészségesebb, hogy összeszúrkálnak. Na mindegy. Azt mondja, két hét múlva megint meg fognak szúrni. Már előre utálom. De ha jól sejtem, nem kerülhetem el.

Meglepetés

Néhány napja történt valami. Jött egy idegen. Először elég ijesztő volt. Azt hiszem, hím lehetett. A Lánynak is van egy, de nem vagyok rosszban vele, csak egyszer piszkált, akkor is a lány akarta, szó szerint ráparancsolt. Hogy fogjon meg, amíg ő a fülemben turkál. Kicsit ügyetlen volt, simán ki tudtam szabadulni a kezéből, de végül hagytam magam, tudtam, hogy így hamarabb szabadulok, a lány úgyis eléri, ha akar valamit. Ezt már megtanultam.

Na szóval jött most egy másik, aki nem a megszokott mélyhangú volt, hanem egy másik. Na, az ilyen látogatót szeretem. Nem piszkált, nem akart megfogni, csak pár percig maradt, beszélgetett a lánnyal, meg csörögtek valamivel és a lány hangján éreztem, hogy nagyon örül.

Na, aztán kicsit később kiderült, miért örült és azóta én is örülök. Mert a mélyhangú mindenfélét hozott. Nem a lánynak, hanem nekem. Nekem, csakis nekem!

A lány azt mondta, ajándék! Még sosem kaptam ajándékot! Nem tudom, pontosan miket kaptam, de azt tudom, hogy finomak is vannak benne, mert azóta nagyon finomakat eszem! A ropogós annyira nem ízlik, na de a szaftosak! Valami mennyei! Minden nap más íz; van köztük füstös, meg nagyon szagos, meg még olyan is, amiben kis állatok voltak, a lány azt mondta, kagyló meg rák. Mégsem olyan rossz az élet!

A másik lány, aki unalmas

Panaszt teszek!

Ezer éve nem írtam, de most ígérem, mindent bepótolok! Megmondom őszintén, nem nagyon volt kedven írogatni, mert kérem, engem folyamatosan molesztálnak!

Komolyan mondom, elkeserítő! Hát csoda, hogy elment a kedvem az írástól???? A lány az. Múlt csütörtökön kezdte, pont 11 napja. Nem akartam hinni a sze... izé, nem akartam elhinni. Azt találta ki, hogy csak akkor ehetek, ha hagyom magam macerálni közben. Egy ideig próbálkoztam azzal, hogy nem eszem, de valami borzasztó türelme van, végül mindig az éhségem győzött.

Bevallom, mohó vagyok; a ropogós mindig kint van, na de egyre finomabb szaftosakat kapok reggel és este; hát csoda, hogy nem tudok ellenállni???? A lány azt csinálja, hogy kirakja ezeket az ínycsiklandó, finomságos étkeket a tálamba, aztán őrt áll. És amikor odamegyek enni, akkor a hátamat fogdossa, húzogatja rajta a kezét fel-le. Nem tudom, ebben mi a jó. Persze állandóan fújnom kell közben, hogy nehogy valamivel próbálkozzon, de már meg sem ijed, mintha nem is hallaná! Néha ugrálok és csapkodok kicsit, de ez sem riasztja el.

Lassan kezdem megszokni, de nagyon nem örülök neki. Az ember nem ehet nyugodtan, ha meg evés közben állandóan fujkálok, lehet, hogy egyszer félrenyelek! Na mindegy, ez van.

Aztán ott van a másik lány. Na, az nagyon fura. Az olyan 12 napja jelent meg. Olyan, mint a lány, a szaga is hasonló, a formája is, de nem meleg, hanem hideg és kemény. És néha akkor is ott van, amikor nem is hallom, hogy bejött volna. Nem egészen értem. Néha piszkál, pont akkor, amikor a lány is bejön, biztos összebeszéltek. De leginkább csak benyúl a ketrecbe és úgy marad.

Holnap megmutatom.

Így meg próbálom őt kirakni az alomból

A lány azt üzeni, hogy nem is tudjátok elképzelni, milyen nehéz volt engem lencsevégre kapni így! :)

Így kergetem a Szelest

Kukkolók

A hétvégén meg lettem kukkolva. A lány már korábban is próbálkozott vele. Bejött a szobába, aztán úgy tett, mint aki kimegy, de mégis bent maradt és várta, hogy mit csinálok. Persze semmit sem csináltam, eszem ágában sem volt megmozdulni, amíg bent van, ki tudja, mit akar, lehet, hogy megint elkapja a grabancomat, mint régebben...

Szombaton  aztán nagyon kitartó volt. Legalább 4-5 órán keresztül próbálkozott különböző trükkökkel. Már tudom, hogy fél óránál tovább nem bír mozdulatlanul álldogállni azzal a nagy fényképezőgéppel a rácshoz tapadva. A buta azt hiszi, hogy nem tudom, hogy ott van. Pedig szaga van, úgyhogy persze, hogy tudom. Végül aztán szombaton teljesen sikerült megzavarnia. Többször ki-be mászkált, nyitva hagyta az ajtót is, néha olyan halkan ment ki vagy jött be, hogy tényleg meg sem hallottam. Végül elegem lett belőle, hogy órák óta gubbasztok, úgyhogy inkább tettem-vettem, elvégeztem a szokásos napi teendőimet. A Szeles például beköltözött az alomba, őt akartam mindenképpen kirakni onnan, de nagyon tiltakozott. Nem is sikerült. Végül a lány rakta ki később a szűrét, azt mondta, ez nem az ő helye. Persze másnap megint ott találtam.

Na de a lényeg: a lány kitartó munkával estére csinált rólam pár fotót. Azt hitte, nem tudom, hogy ott van. Pedig tudtam. Rafinált volt, mindig akkor kattintotta el a gépet, amikor valami nagy zajt csaptam, vagy a Szeles csörgött éppen, hátha nem veszem észre. Pedig nem süket vagyok, csak vak. Na mindegy. A biztonság kedvéért jól lefújtam, amikor megmozdult.

Elolvasom »

Ez a szexepilem

A szexepilem

Na aszongya a lány, hogy valami szexepilem van, vagy mi. Ez valami betegség lehet, már tegnap is emlegette. Kicsit megijedtem, nem akarok beteg lenni, meg büdös pasztát enni megint.

Azt mondta, hogy a jobb hátsó lábamon van a szexepil. Vagyis, hogy a jobb hátsó lábam a szexepil.  Hogy az rózsaszín, meg zsemleszínű. Nem egészen értettem. Jól megnyalogattam, de nem éreztem rajta semmi  különöset, nem sebes vagy valami, olyan, mint korábban. Nem értem én ezeket az embereket.

A lány egyébként mostanában mindenféle hülye nevet ad nekem. Ma Szotyoládénak hívott, tegnap Tökmagnak, és állandóan azt énekli nekem, hogy "töööörpe, törpetörpetörpetörpetöööööörpe". Közben meg hallom, hogy az alomban turkál lelkesen. Szerintem valami nincs rendben vele.

A Szeles

Új lakónk van. A Szagos meg a Csörgős haverja. Kicsit aggódtam miatta, de Csörgős megint eltűnt, nem láttam egész nap, úgyhogy nem bántam, legalább a Szagos nincs egyedül.  Hamar tisztáztuk az erőviszonyokat, minden rendben. Ő a Szeles. Nincs szaga, de olyanforma, mint a Szagos, de  mindehol átfúj rajta a szél, amikor megy. Csörög és sziszeg rajta át a levegő.

A Szeles is el szokott bújni az alomtál mögé, ott sugdolózik a Szagossal, hallottam őket többször is. Szóltam a lánynak, hogy ez így nem lesz jó, biztos kibeszélnek, de csak nevetett, meg kattogott. Ezt kattogtatta:

Jaj, és azt mondta, van szexepilem! Holnap elmesélem ezt is.

A Csörgős meg a Szagos

Közkívánatra bemutatom a barátaimat. Már egész jól vagyunk, tudják, hol a helyük és bármikor lehet velük játszani. Úgy látom, már a kajámat sem piszkálják. A Szagos inkább bújócskázni szeret, de mindig ugyanoda bújik, az alomtál mögé. Odáig nem ér be a mancsom, sokszor nem tudom kiszedni, de a lány olyankor mindig jön és kizavarja onnan Szagost. A Csörgős meg nemrég napokra eltűnt. A lány azt mondta, hogy elment világot látni, mert kifér a rácsok között. De aztán a lány visszahozta. Azóta mindig létszámellenőrzést tartok. Látjátok, zajlik az élet!

Szóval íme a Csörgős:

És a Szagos (szerény személyemmel):